• személyes sítudás (a freeride partnerek tudása, a csoport összetétele és tudása

• szükséges felszerelés (lavina felszerelés, kötél...)

• alpesi veszélyforrások (lavinák, sziklák, stb.)

• hóhelyzet (lavinaveszély) és időjárás

• Soha ne menjünk egyedül terepre

  Saját tudás felmérése

Tudását mindenkinek saját magának kell felmérnie és eldönteni, képes-e a terep illetve hóviszonyok leküzdésére. Bármilyen kérdés merül fel, tanácsért  forduljunk szakemberhez (lavinafigyelő szolgálat, hegyi vezetők, a liftek személyzete, helyi lakosok).

  Terepfelmérés - útvonalválasztás

Hogy merre induljunk lefelé, azt ajánlatos már a felfelé úton kitalálni, kinézni magunknak. Optimális az lenne, ha célba vett terepet teljes egészében át tudnánk tekinteni, mondjuk egy hegycsúcsról, vagy a szemközti hegyről. Csak az tudja reálisan felmérni a veszélyeket, aki átlátja, ismeri a kiválasztott terepet.

   A felfelé út - és az elindulási pont

Az egyik legfontosabb dolog, hogy megtaláljuk a hegyen a legmegfelelőbb helyet, ahonnan majd lefelé indulunk. A kinézett hasadék gyakran szinte megközelíthetetlen, vagy túl veszélyes. Aki hibázik, olyan helyre kerülhet, ami nem éppen a kívánságának megfelelő (sziklás, túl meredek, rossz végállomás).

   Lesiklás - az útvonal meghatározása

Minél kevésbbé ismerjük a kiválasztott lejtőt, illetve magát a hegyet, annál fontosabb, hogy a tervezett útvonalat alaposan tanulmányozzuk egy kilátópontról, vagy legalább térképen. Egy digitális fotó vagy akár egy polaroid felvétel is sokat segíthet később a téjékozódásban. Próbáljunk megjegyezni feltűnő és könnyen felismerhető tereptárgyakat, sziklákat, vízmosásokat, hegykúpokat, hótorlaszokat, fákat, amelyek segíthetnek a helyes irány megtartásában.

   Biztonsági pontok (megállók, menekülő utak)

Minél veszélyesebb terepre indulunk, annál nagyobb jelentőséggel bír, hogy kijelöljünk néhány stratégiai pontot. Ezek a legbiztonságosabb helyeken legyenek, ahol gond nélkül bevárhatjuk a csoport többi tagját. Ha útközben valamilyen vészhelyzet adódik, vegyük célba a legközelebbi ilyen pontot. Különösen akkor játszanak ezek a pontok fontos szerepet, ha a hóhelyzet kritikussá válik, vagy a lejtő túl meredek és ezért  menekülésre kényszerülünk a nyakunkba zúduló hó elől (itt nem a lavinára gondolunk, mert azt elég ritkán ússza meg az ember ilyen egyszerűen!)

   A startnál

Utunk kiindulópontján még egyszer rögzítsük magunkban a tervezett vonalvezetést. A felülről belátható terepet vegyük jó alaposan szemügyre. A korábban kiválasztott tereptárgyak fentről sokszor egészen másként néznek ki, a biztonsági pontok esetleg nem is látszanak. Ezért olyan fontos az előzetes felkészülés. A fotó segíthet, hogy a kiszemelt tereptárgyakat fentről is felismerjük. Mérjük fel mégegyszer a veszélyforrásokat és hozzuk meg a megfelelő döntést, hogy nekiindulunk-e vagy sem. Ha kétségeink támadnának, ne vágjunk bele semmiképpen.

    A lejtőn

általánosan érvényes:

• Egyenként induljunk!

• Végig orientálódjunk és próbáljuk átlátni az egész terepet, a lehetséges kockázatokkal (időjárás, lavina) együtt. Ha bármi bizonytalan, álljunk meg és tájékozódjunk!

• Várjuk meg egymást a biztonsági pontokon!

• Lesiklás közben figyeljünk a társainkra is!

• Minden óvatoskodás és elővigyázatosság mellet élvezzük ki a száguldás minden pillanatát!

A cikket írta: Georg Schantl
A cikket fordította: Molnár Krisztina
A cikket Klaus Haselböck főszerkesztő engedélyével a Land der Berge/Télmény Magazin - ból vettük át.

vissza