Mintegy 12 - 15 évvel ezelőtt egy, (azóta süllyesztőbe került) profi tanácsadó cég
   fiatal menedzsercsapata síelni tanulásra adta a fejét, és síoktatást keresvén, a
   „véletlen” velem hozta őket össze.

   Akkor a „penge eszű” fiatal menedzsercsapat ügyességével, eszével, kérdéseivel,
   (egyszerűen érteni is akarták, hogy mi miért van), olyan próba elé állított, melynek
   megoldása akkor tűzoltás szerűen sikerült ugyan, (hiszen néhány évig még jártak
   hozzám), de számomra nyilvánvalóvá tett egy fontos tényt.  

   A polcomon sorakozó terjedelmes nemzetközi és hazai síoktatás szakirodalom kitűnő
   (és kevésbé kitűnő) köteteiből valami hiányzik.

   Tárgyalják, az un. rövid utat, ami aztán később alapvető pótolnivalókat ró az „ügyes”
   tanulóra.

   Tárgyalja a hosszú utat, melyben rengeteg a felesleges, csak az oktatási időt kitöltő,
   azt meghosszabbító "töltelék" gyakorlat.

   De nem szól egy gyors, korrekt, valóban hatékony és mindenki (ügyes és kevésbé
   ügyes tanuló) számára alkalmas, és nem utolsó sorban csak az igazán szükséges
   elemeket tartalmazó tematikáról.

   A tanulság tehát arra inspirált, hogy ha nincsen, hát el kellene kezdeni csinálni egyet.

   És elkezdtük. És mára összeállt egy olyan program, mely immár évek óta a
   gyakorlatban bizonyít.

    Ha érdekes lehet számodra, íme a másság
   vázlata:

   Mi az alapja, mi adta az ötletet?

   Nem felejtem, amikor általános iskolás koromban, kórusban szavaltuk az
   egyszeregyet. Most 64 éves vagyok, és még mindig fújom.

   Úgy tapasztalom, hogy ha egy egyszerűen összetett (pl.: ívre elosztott terhelés és
   forgatás van benne), gyakorlattal szeretnék tanítani, nem csak pszichésen kedvezőbb,
   hanem a gyakorlatban is eredményesebb, ha nem én mondom el 20 x ugyanazt,
   hanem ő mondja saját magának.

   Egyfajta magyarázat, hogy bizonyos kutatások szerint, (ellentmondva Konfuciusnak),
   az emberi elme inkább hallás után dolgozik. Mindenesetre nálam bejön a verbális
   elemek picit a képi elemek elé történő helyezése.

   Mindazonáltal az együtt induló verbális/gyakorlati beidegezés során a verbális elég
   hamar felejtődik, a gyakorlati azonban megmarad. Ez persze temészetes, hiszen az
   előbbit azonnal elhagyja, amint az utóbbi már megy, az utóbbit viszont használja
   napjában akár 1000 x is.

   Síoktatási szakirodalmak, tematikák kifejezetten javasolják a továbblépést még akkor
   is, ha egy gyakorlat még nem érte el a célját. Az indok az, hogy a síelés elemei (igaz,
   magasabb szinten) úgyis visszatérnek, és ez majd még alkalmat ad a gyakorlásra.

   Nálunk a mindennapok gyakorlatában egyértelműen kikristályosodott, hogy a meg
   nem értés, és a könnyebb terepen való beidegezés elmaradása később, (meredekebb
   pályán), a hatékonyság meredek visszazuhanását eredményezi.

   Innen ered az egyik FIXA IDEÁM, (rögeszme), miszerint ez lehet az oka a haladó
   síelők síoktatástól való tartózkodásának. Joggal gondolja ugyanis a tanuló, hogy a
   mutatkozó gyenge eredményt oktató nélkül is el tudja érni. És ez azért már túl drága
   következménye a dolgok kezdeti szakaszban történő "elnagyolásának"!

   Vigyázat, a kezdeti szakaszban történő „nem elnagyolás” nem a „legelőn történő
   hetelést”, hanem valamely fontos cél eléréséhez szükséges elem vagy gyakorlatsor
   meghatározott ideig történő gyakorlását jelenti. Amint a cél megvan, a továbblépés
   azonnal aktuálissá válik.

   1. "Az imitációs gyakorlatok problémája: teljesen eltérő dinamikájú, (más izmok
   működésének eredménye), ha a mozgásfolyamatból kiragadott helyzetet
   "állóképszerűen" modellezem. Értelmetlen, előfordulhat, hogy többet árt, mint használ.
   Mindezek ellenére a helyes mozgásszerkezetet nem befolyásoló imitációs gyakorlatok
   motivációs céllal használhatók." (KTA).

   2. "Módszertanilag ez meg nem jó, tipikusan így lehet olyan dolgokat megtanulni, amit
   később igen nehéz kiirtani. Ettől még lehetnek benn olyan elemek, ami miatt bizonyos
   helyzetekben fel lehet használni, de ezek kiválasztásához kell egy bizonyos szaktudás
   (ahogy minden orvosság egyben méreg is, csak az orvos tudja, mikor és milyen
   mennyiségben kell adagolni, hogy használjon)." (OM).

   Nem cáfolja, de a téma árnyalását segítheti egy másik sport oktatásának a példája.

   A windszörfözés mozgássora (is) eléggé bonyolult. A tanításához (mint bármi más
   esetben), szükség van tematikára. A tematika léte (tapasztalataim szerint), a
   kezdeteknél a leghasznosabb. A tematika hiányában is el lehet jutni az eredményhez,
   csak éppen sokkal lassabban. A mozgássor koreográfiája nem maga a mozgás.
   Amikor a parton egy szimulátoron begyakoroljuk (majd minden óra elején 5 percben
   ismételjük) az elinduláshoz szükséges láb és kézmunka egymásra épülő, (egymás után
   következő) pontos koreográfiáját, az eszköz szélhez való különböző helyzeteit,
   természetes, hogy az nem ugyanaz, mint ami a vízen fog történni. Egy bizonyos
   szituációban, (a parton), beidegezésre kerül a mozgás sor. A vízen, 2 Beaufort
   erősségű szélben ez más lesz. 3 Beaufort erősségű szélben megint más. És aztán
   jönnek a hullámok, ismét változik a helyzet. Újra kell tanulni. A koreográfia hasonló, a
   kivitelezés pedig újraidegeződik a mindenkori külső körülményekhez.

   NINCSEN EZ MÁSKÉNT A SÍELÉSBEN SEM. Az ívbe történő befordulás kivitelezése
   másként történik kék pályán, piros pályán, fekete pályán. Ráadásul függ a
   sebességtől, a hó keménységétől. De a mozgássorban benne vannak azok az
   általánosságok, melyek ugyanazok. Van a koreográfia, (melynek nem árthatnak az
   imitációs gyakorlatok), és ezt alkalmazva, idegezem be a különböző szituációkhoz. EZ
   A TANULÁS FOLYAMATA.

   És az érem másik oldala: van egy fél tucat olyan imitációs gyakorlat, melyet elővéve
   egy pillanat alatt megoldódnak bizonyos (igaz nem túl gyakori) tanulási problémák. És
   mielőtt beidegezésre kerülne, a tanuló már el is felejtette, sosem kerül elő többé. De a
   haszna egyértelmű.

   Honnan is állítja össze a síoktató a tematikáját, amiből tanít?

   1. Elsősorban könyvekből. Ez nem egyszerű, mert a könyvek, (leginkább a gyorsan
   fejlődő felszerelések miatt), hamar avulnak. De legalább van bennük valamiféle
   rendszer.

   Nézzük meg először innen, a könyvek oldaláról. Tárgyalják, az un. rövid utat, ami
   aztán később alapvető pótolnivalókat ró, az un. „ügyes” tanulóra. Már ha, (hatalmas
   önbizodalmában) egyáltalán felmerülnek benne a gyorstalpalás következtében fennálló
   hiányosságok, és maradt benne annyi bizalom az oktató iránt, hogy visszatér hozzá.

   Tárgyalja az un. hosszú utat, melyben rengeteg a felesleges, csak az oktatási időt
   kitöltő, azt meghosszabbító "töltelék" gyakorlat.

   Az általam ismert síoktatásról szóló szakirodalom, csak részeiben tud hozzájárulni egy
   valóban hatékony, ügyes és kevésbé ügyes tanulók számára egyaránt alkalmas
   tematika összeállításához.

   Van itt egy látszólagos ellentmondás, ami valójában nem az. A kevésbé ügyes
   tanulónak egyszerűen csak több időt kell töltenie a valóban előre mutató konkrét
   dolgok tanulásával, így jelentősen ki tudja egyenlíteni a hátrányát.

   2. A síoktatónak nehezebb dolga van a továbbképzéseken megkapott anyaggal. Az
   nincsen leírva, esténként neki kell összeírnia – rendszereznie a nap közben megkapott
   anyagot. Később sem lesz könnyebb a helyzete, mert valamennyi elméleti
   felkészültséget is igénylő feladat lesz megtalálnia, hogy hová is illessze majd be a saját
   rendszerébe azt, amit az éppen esedékes továbbképzésen számára leadtak.

   „Volt már síoktatód? Láttad valami hasznát a tanultaknak? Egyáltalán tudod, hogy mit
   tanultál? Vagy csak mentetek, és ő kritizált?”

   A síelésben kardinális kérdés, hogy hogyan tudom használni azt, amit tanultam.

   A síoktatásban nagy a megértés jelentősége. Ha a csoportban felüti fejét a meg nem 
   értés problémája, az oktató keserűen fogja megtapasztalni, hogy néhányan
   megszöknek, elhagyják a csoportot.

   A síelni tanuló számára valóságossá kell tenni a tanulást. Ehhez a síoktatónak
   világosan, érthetően kell tudnia elmondani, hogy mit, mikor, hogyan és miért fogunk  
   tenni, vagy hagyni, hogy tegye dolgét a léc. Majd jó mintát adva be kell tudni mutatnia
   azt, amiről beszélt.

   Ellenőrzés:
   A hatékony síoktatásnak elengedhetetlen része az ellenőrzés. A tanuló eIismétli
   szóban, majd bemutatja, hogyan alkalmazza gyakorlatban a tanultakat.

   Jómagam azért tanítok, hogy megtanítsak valamit. Látom és kezelem a tanulás során
   felbukkanó akadályolkat. Ehhez nagyon is kifizetődő tanítási technológiát
   használni. 

   Ha valami nem működik, visszalépünk egészen odáig, ahol még működött, és
   kiderítjük, hogy mi törte meg ott a továbblépést.

   A tanulás technológiájának egyáltalán nem szükséges függnie a tanuló képességeitől,
   a technológiában annak kezelése benne van. Sokkal inkább az oktató tanítási
   technológiáról szóló ismereteitől. Ha a síoktató ismer és alkalmaz egy tanítási
   technológiát, gyors és hatékony eszköz lesz a kezében a kevésbé tehetséges tanuló
   hátrányának a kiegyenlítéséhez is.

   „A síoktatás egy sztori, mely a sípályán játszódik.”, írtam korábban.

   A tematika a gyakorlatokról szól, melyekkel egy sportmozgás megtanítható.
   Az oktatás technológiája a megérthetőségért, és a különböző képességű tanulókhoz
   igazított tematikáért felel.

   Mit jelent a forgatókönyv szerinti haladás?
        1. Időbeli sorrendbe rendezi az előző kettőt
        2. Tartalmazza a kérdéseket, mondókákat, lehetséges párbeszédeket
        3. Figyelembe veszi a helyszínt, az időjárást, (a helyszín néha átírja az eredeti
           forgatókönyvet, ez benne van a történetben).

   A síoktatás forgatókönyvének törődnie kell a látvánnyal, (hogyan néz ki az egyéni
   tanuló, hogyan néz ki a csoport mozgása).
   Törődnie kell a hangokkal, (mit hall a tanuló, mit hall a csoport, mit hall a közönség).

   A forgatókönyv nem csak az aktuális tanulók, hanem a közönség, (hozzátartozók, de
   akár idegenek) miatt sem közömbös. A közönség nagy kritikus, ők viszik el jó, vagy
   rossz hírünket a világban. Ha egy három napos oktatási sztori filmszerűen követhető a
   maga látványával, hangeffektusaival, (párbeszédek, mondókák) és nem utolsó sorban
   eredményeivel, minden esély megvan arra, hogy „a közönség jó hírét keltse a
   produkciónak”. Az "eldugott sztori" pedig, (ne legyen kétség), nem véd a lehetséges
   rossz kritika ellen.

   Egy látvánnyal és hangokkal jól megírt „síoktatási forgatókönyv” olyan, mintha filmet
   néznénk egy moziban.

   Napjaink síoktatásának kemény betonfala az évtizedek óta vallott tankönyvi tétel:

   - A FINOM PROGRAMOZÁS MÉG NEM LEHETSÉGES. "KÖVESS ENGEM", MONDJA A
   TANÁR, ÉS A FŐ MOTIVÁCIÓ AZ ELŐRE BEMUTATOTT MOZGÁS KÉPE LESZ.

   És természetesen megvannak az indokok: a kezdő tanulónál sok a felesleges, hibás,
   ellentétes erőközlés. A ritmuszavar, a folyamatosság hiánya miatt az elemek nem
   tudnak összekapcsolódni, az kapkodó, görcsös lesz, és a tanuló amúgy is túl sok erőt
   alkalmaz.

   És a kígyó a farkába harap, az elméletből következő gyakorlat szerint a mozgás
   tanítása elemeire van bontva, következményként pedig a tanulóra lesz bízva, hogy
   azokból hogyan áll majd össze a síelés, mint egész. Az egésszé történő korrekt
   összeállás egyik akadálya pedig éppen az, hogy hiányoznak azok a finomkoordinációs
   elemek, melyek az összekapcsolásokhoz nélkülözhetetlenek.

   Hagyományosan azt mondjuk, hogy jöjjön vissza a tanuló jövőre is, és akkor majd
   elkezdődhet a finomkoordináció mozgásba történő beépítése. A dolog akár
   működhetne is, ha a tanuló tényleg visszatérne, és közben ugyanazon a szinten
   maradna, mint ahol abbahagytuk vele a munkát. A valóságban azonban ő azonnal
   megkezdi mindenféle pályára alkalmazni a finomkoordinációs elemek hiányában nem
   igazán működő technikák alkalmazását. És miután azt tapasztalja amit, levonja a maga
   tanulságait a síoktatás hatékonyságáról.

   Ezért aztán, (miután nem látja a folyamatot), nem is tér vissza. Ha pedig mégis, az
   oktató kezdheti a munkát azzal, hogy megpróbálja leépíteni az időközben rárakódott
   rossz beidegeződéseket.

   Én azt tapasztalom, hogy a síoktatás folyamatába korán beépített finomkoordinációs
   elemekkel:

   1. Nem csak érthetőbbé, hanem hatékonyabbá is válik a síoktatás folyamata
   2. A tanuló számára is láthatóvá váló koncepció érdekeltebbé teszi őt a visszatérésre.

   Az egyenesen siklás, a hóekében történő kidőlés külön – külön alkalmazott ismert 
   gyakorlatai jól illeszkednek a dogmába, miszerint KEZDŐ TANULÓKNÁL A FINOM
   PROGRAMOZÁS MÉG NEM LEHETSÉGES. Ez a dogma jól szolgálja azt az elvet, hogy a
   hatékonyságot nem kell túlzásba vinni, hagyjunk csak jövőre is tanulni valót.

   A modern carvingsík jelentősen hozzájárulnak, hogy másként gondolkodással és
   másként cselekvéssel a síoktatás hatékonyabb formáira leljünk.

   A síelés alapfunkcióinak (terhelések, élezések, forgatások) rövid gyakorlatsorokban
   finomkoordinációs elemekkel történő összekötése, és az összefüggések tanulókkal
   történő korai megismertetése számos előnyt kínál:

   - Segíti a tanár hatékonyságát
   - A tanuló kap egy a korábbinál nagyobb hozzáférést a síelés szerkezetéhez, ami
     komoly bizalomépítő tényező.
   - A bizalom a korábbiakhoz képest jobban inspirálja őt a visszatérésre, mert látja az
     utat, melyen idáig eljutott, és joggal tételezi fel, hogy a továbblépés sem lesz kevésbé
     hatékony.
   - Stb...

   A síelők figyelme évtizedekig a testmozgásra és a tartásra irányult, a síléc mozgásáról
   alig esett szó, s ez még ma is sokszor visszhangzik. A carvingsík idejében ezt célszerű
   újragondolni.

 
   Továbbra is nagyon fontos, hogy mit, és hogyan kell csinálni a lábakkal, kezekkel,
   törzzsel, de a képzett síelőnek az eddiginél jóval többet kell foglalkoznia azzal, hogy
   hogyan kell az eszköznek mozognia a havon: a koncentrációt síelés közben ki kell
   terjesztenie a síre, sőt, gyakran erre kell helyezni a hangsúlyt.
  
   Az a tény, hogy a modern carving sílécekre sokkal többet lehet rábízni, mint a
   hagyományosokra, segített létrehozni egy a korábbitól alapjaiban különböző oktatási
   technológiát, melynek köszönhetően AZ ÉRTŐ EMBERRE IS többet lehet bízni,
   eredményként pedig a képzés, (átképzés) ÉRTHETŐBBÉ és ez által KÖNNYEBBÉ,
   GYORSABBÁ, HATÉKONYABBÁ válhat.

   A sízés mozgástanításának egyik lehetséges megközelítése a mit, hogyan, mikor, és
   miért kell csinálni.

   MIT:
   A mit kell csinálni kérdéskörben jó segítség egy leírás, egy fotó, egy videó, különösen
   akkor, ha van hozzá egy olyan kommentár, aki hitelesen és érthetően el tudja
   mondani, hogy mit lát a néző. A képek és videók elsőszámú funkciója azonban a
   remény és ígéret, azaz a motiváció.

   HOGYAN:
   A hogyanról már írni sem olyan egyszerű. Mert ha az író valóban korrekt szeretne
   lenni, s emiatt „az éppen hol” kérdését is feszegeti, akkor a magyarázat már annyira
   bonyolult lesz, hogy a témában járatlan olvasónak lila gőze sem lesz arról, hogy miről
   van szó. A hogyan megtanulásában a hozzáértő kommentár segítsége is kevés, ha
   csak az előbbi feltételek vannak meg. Egyszerűen azért, mert a dolog olyan lenne,
   mintha úgy próbálna valaki autóvezetést tanulni, hogy nincsen ott egy autó, vagy
   legalább egy szimulátor, amelyben meg lehet tanulni, például a pedálok működését. A
   hogyan megtanulásához szükséges tehát a materiális tömeg, a felszerelés, a hó, a
   lejtő, és végül de nem utolsósorban a tanulást segítő személy, a képzett síoktató.

   LÁTHATATLAN ELEMEK:
   A sízés mozgássorának számos olyan láthatatlan eleme van, melyekről csak azok
   tudnak, akik azokat a saját tanulásuk folyamán mozgásukban már megélték, és
   működésüket az alkalmazás szintjén meg is értették. A síelés alapfunkciói közül az
   élezések helyzetei jól láthatóak. A forgatások különböző helyzeteiből kívülről némelyek
   jól, mások kevésbé jól láthatók. A síelés nem látható elemeinek zöme a terhelések
   körében van jelen. A SÍELÉS OKTATÁSÁBAN MÁR ARÁNYLAG KORÁN LEHETSÉGES
   OLYAN GYAKORLATOKAT BEVETNI, MELYEK KÍVÜLRŐL NEM LÁTHATÓK.

   MIKOR:
   A mozgás nem csak térben, hanem időben is történik. Ráadásul a mozgássorban van,
   amit gyorsan, és van, amit lassan kell végrehajtani.

   MIÉRT:
   A miért kérdése már tényleg az ínyenceknek való. De a síelni tudás szintjének nagyon
   jó lakmusza, hogy ebből a négy részből hányban van otthon a sportoló.

   Síelni lehet nagy erőkifejtéssel, és lehet könnyedén. A könnyedén síelő amatőr
   bármilyen terepen, bármilyen helyzetben a lehető legkisebb erőfeszítéssel megy.
   Ehhez ismernie szükséges a síelés közben fellépő fizikai törvényszerűségeket. A
   Kanyarsí Klub oktatási technológiája a síelés közben érvényesülő fizikai
   törvényszerűségen alapuló rendszert építi.

  Kapcsolat:

   Repárszky László
   Kanyarsí Klub
   E -mail: info@kanyarsiklub.hu
   Mobil: (30) 907 1872

                                                     vissza a főoldalra