Vendégoldal, visszajelzések,
és két történet  
  
      Visszajelzés 1.


     
"Kedves Replaci!

       Nekem már volt szerencsém részt venni az általatok tartott síoktatáson, és annak a színvonalával
       és minőségével teljes mértékben elégedett voltam, egy életre szólóan
belém rögzült az ott
       elsajátított technika.

 
       Én a síoktatástól azt várom el, hogy a helyes mozgást és technikákat adja nekem. A maradék
       többi időben pedig majd magamra szabom az elsajátított technikát.

 
       Én azt tapasztaltam, hogy amit mutattatok, az más volt mint ami már addig berögzült (oktató
       nélkül). Véleményem szerint az oktatás nem sétagalopp, hanem legalább abban a 2-3 órában azt
       kell csinálni ami a helyes mozdulat vagy technika, és további időben pedig ezt alkalmaztam.


       Nem hiszem, hogy ahány ember, annyi technika van. Azt már inkább, hogy ahány pálya, annyi
       technika. Szerintem az a normális, ha mindenkinek azt kell csinálnia, amit az oktató mond, hiszen
       ő a profi a szakmájában, és meg kell mutatnia, hogy mit is kellett volna másként csinálni a lejöve-
       telben, hogy a nagykönyv szerint jó legyen.


       Tapasztalatom szerint a sielést úgysem lehet addig élvezni, amíg biztonságérzet nem alakul ki,
       utána viszont egy csapásra megváltozik a világ. Ehhez kell a szenvedés az elején, kellenek a jó
       tanácsok, ne hozzám alkalmazkodjon az oktató, hanem nekem kell a helyes mozgást ismerő oktató-
       hoz alkalmazkodnom.


       Ezzel energiát és időt lehet spórolni. Remélem hasznos a véleményem, és a munkátokhoz további
       sok sikert kívánok!


       Üdvözlettel: Dr. A. Petronella. "

 
      
Visszajelzés 2.
   

       "Kedves Laci bácsi,

       Nagyon köszönjük ezt az emlékezetes hosszú hétvégét!
       Személy szerint sokkal többet tanultam, mint arra számítottam és lényegesebben többet síeltem,
       mint azt terveztem. Tegnapra nagyon el is fáradtam, de ez a felkészületlenségemnek
tudom be. A
       gyerekeim (Levente, Regina) kapcsán meg még mindig csak ámulok és
bámulok, hogy mennyire
       sikerült előre jutnotok. Magamban úgy foglaltam össze, hogy nem
csak a síelés alapjait tettétek le
       közös munkával, hanem a síelés megszerettetése is sikerült.
Látom rajtuk, hogy minden mozzanatát
       élvezték a pályán töltött időnek. Ezért külön
köszönet!

       Amint a pályán búcsúzóul mondtam, figyelmemmel fogom kísérni az általad szervezett utakat, és ha
       lehetőségünk lesz rá, nagy örömmel fogunk jelentkezni egy újabb közös
síelésre!

       Mindent köszönünk!!!
       Attila, Levente és Regina


       Visszajelzés 3.
  
       Köszönöm én is Replacinak és Pinyinek a tegnapi tréninget.

           Replaci a pluralizmus híve. Világképében megfér egymás mellett a korszerűség és a hagyomány, a
       különböző "iskolák" eltérő felfogása, a sokféle személyes különbözőség.


          A nyílt nap programja, menetrendje professzionális volt. Replaciék a felnőtt oktatásban a megértés
      és a percepció csatornáit párhuzamosan használják. A magyarázat, a sí mozgás leírása a fogalmi
      rendszere
szerezést segíti.

          Az értelmezés után következnek az adott részmozgáshoz rendelt gyakorlatok, a ráéreztetés. Ezek
      rendkívül pontos, jól megválasztott gyakorlatok voltak. A mozdulatsorban az adott téma olyan
     
hangsúlyosan jelentkezett, hogy a gyakornok a saját testétől kapott visszaigazolást.

          A szabad sízésnél egyéni konzultációban kaptunk tanácsokat. Replaci észrevétele megerősítette
      egy s
ejtésemet: többféleképpen lehet síelni, és az oktatásban el kell választani a hibajavítást
      (azért ne
csináld, mert ez egyértelműen hibás), a felfogásbeli különbségektől (csinálhatod így is,
      de én nem
ezt a szemléletet képviselem.

         Tanulságos este volt, köszönjük.
          Fraxinus


      Visszajelzés 4.

          Kanyarsí Klub Magyarország,  Kedves Repárszky László!
     
Köszönöm érdeklődő leveled, a szilveszteri síúttal kapcsolatban.
 
          Nagyon örülök annak, hogy rászántam magam, hogy veletek töltsek el 5 napot. A szervezés, a
      lebonyolítás, a lehető legprofibb szintű volt. A humán hozzáállásról nem is
szólva.
 
          Csodálatos szálláshelyet, gyönyörű síterepet, értékes a síelésbe szerelmes embereket ismerhettem
      meg általatok.


          Én, aki csak párszor voltam ez előtt lécen, de gyönyörű élményként éltem meg a havas tájakon való
      mozgást, még biztosabb lettem abban, hogy ez az én világom is.


          Amit adtatok, a sísport szeretetéből, a síelés tudományából, arra ösztönöz, hogy minden alkalommal,
      mikor csak tehetem hódoljak e szenvedélynek.

 
          Megerősítettétek bennem a vágyat e tudás még mélyebb, alaposabb megismeréséhez. Az alpesi síelés
      fortélyait, a biztos léc tartást, a test mozgásának koordínálását, a síelés örömét.

 
          Köszönöm Neked, s Nektek e csodálatos élményt, s remélem sokszor fogunk még találkozni!
     
Én szeretném!
 
         Tartson meg benneteket e síszeretet sokáig nagyon jó egészségben. Gyönyörő pillanatokat és sok
      síeléssel tölthető napokat kívánok!
     
S. István, Győrből.


        
Visszajelzés 5.

      Kedves László!
          Ezúton szeretném megköszönni   mind a magam, mind a családom nevében azt a profi szervezést
      és oktatást, amit a számunkra felejthetetlen, csodálatos napokon kaptunk Tőletek. Életünkben most
      először síeltünk, de  mindnyájunkat rabul ejtette ez  a nagyszerű sport. Ha  belegondolok, nem
      igazán tudok felidézni olyan alkalmat, amikor ilyen hosszú ideig tartó intenzív kikapcsolódásban lett
      volna részem. Ha sikerül, jövőre feltétlenül találkozunk újra, mindenképpen keresni foglak Titeket.

     
Amúgy szerencsésen hazaérkeztünk, és a betegségnek már nyoma sincs. Még egyszer mindent
      köszönünk, jó egészséget, és sikeres új esztendőt kívánunk!
 
     
M. László és családja


      1. történet

       Kiút a rémületből!
       Ahogy a letöréseknél mindig, úgy most is megállok a Kreischberg (lift) középállomás előtti letörésénél.
       Felülről számított kb. 8 méterrel, áll egy férfi, és hóekében egy nő. A nő, láthatóan a rémület
       tehetetlenségi állapotában van. Odaruccsolok hozzájuk, megkérdezem:

       - Segíthetek?
       - Igen, mondják szinte egyszerre mindketten, s látom, ahogy a hölgy szemében megcsillan a remény.
       - Félsz? – kérdezem.
       - Igen, - válaszolja.
       - Nem kellene lecsatolni?
       - Azt nem akarom, - mondja párjára tekintve, kevés meggyőződéssel hangjában.

       Odacsúszok alá, és kérdezgetni kezdem:

       - Meg tudnád mutatni nekem, hogy melyik a jobb lábad?
       - Ez.
       - A bal lábad?
       - Ez.
       - Át tudsz állni egyszer a jobb, aztán a bal lábadra?
       - Igen.
       - Akkor nagyon figyeld, amit mondok, és csináld kérlek, amit én.

       Beállítottam magam egy enyhe párhuzamos rézsút helyzetbe, és feltettem élre a hegylábam.

       - Légyszi, tedd ugyanezt. Jó. Nagyobb legyen az eke, akkor több az él. Rendben?
       - Igen.
       - Most a súlyom az alsó lábamon van. Állj te is az alsó lábadra. Rendben?
       - Rendben.
       - Most elmondom, hogy mit fogok tenni, majd meg is mutatom. Figyelj nagyon, PRÓBÁLD MEGÉRTENI,
         amit mondok, majd csináld pontosan ugyanezt. Rendben?
       - Rendben.

       Csak egyszer mondtam el, hogyan forgassa meg a hegylábat, mikor és hová álljon át, és, hogy
       meddig maradjon ebben a terhelési állapotban. Majd csináltam egy kanyart. Indítsd el, légy
       szíves. Nagyszerű. Most a másikkal. Nagyon jó, és most folyamatosan. Én is elindultam, még a
       lejtő vége előtt megálltam, és csak néztem őt. Funkcionálisan gyönyörűen jött, amint elhaladt
       mellettem rám nézett, szemeiben a felismerés hálája ragyogott. A férfi eddig csak figyelt, aztán
       ő is elindult. Amint mellém ért, - köszi, ez van, tényleg igaz, hogy jobban működik, ha más mondja.

       Meglehet élete végéig nem fogja érteni, hogy mi is történt valójában.


        2. Történet 
 
        Én láttam síelni az említett tanulókat. Egy letörés tetején állt a csapat, s Replaci magyarázott
        nekik valamit, amit a távolság miatt nem értettem.
        Végül egyenként nekiindult a csapat. Ekkor, mivel már nem zavartam, csúsztam oda Replacihoz,
        hogy megkérdezzem hány nap van a lányok, fiúk lábában.
        Én élvezeti síelő vagyok, nem oktató, tehát véleményem semmit sem ér, de..
        Ezek az emberek néhány nap után magabiztosan indultak neki egy meredek, itt-ott nagyon
        felkeményedett lejtőnek. Magabiztosan, s többségük meg is síelte. Persze volt akinél elfogyott
        közben az önbizalom, s már nem a mozgásra figyelt, hanem a pánikra, s volt aki közben önbizalmat
        kapott, s "mutatni" kívánt valamit, s ezért szétesett a mozgása.
        De a tanulók döntő része megcsinálta azt a gyakorlatot, amit ilyen meredekségnél még soha nem
        próbált.
        Én élvezeti síelő vagyok, nem oktató, tehát véleményem semmit sem ér, de.. Ezek az emberek
        számomra nem síeltek csúnyán. Láttam már a lejtőnek dagadó mellkassal nekiinduló fenomént, aki
        le is csúszott, de közel sem tetszett ennyire. Ezek a tanulók biztos jó úton vannak. Ráléptek a
        lejtőre....

        Csabor aki azért néha másokra is figyel
       


                                                                vissza

© Copyright, Kanyarsiklub, 2004